Digitális Érzésvilág

Egy tükör ez, melyet én tartok most eléd. Egy tükör, melyben megláthatod önmagad, és ami mögötted van. Egy tükör, melyben nem csak a felszín látszik. Görbe tükör ez, melyet most én torzítok el olyanná, amilyennek látod majd magad benne, ha elolvastad az alant írtakat. Tükör egy 20 éves szemével, tükör a világra és rád, kedves olvasóm. Egy fiatal elme szemével láthatod most mindazt, ami körülvesz téged. Lehetsz kritikus, kinevethetsz és gondolhatsz mindent másképp, de változtatni nem tudsz azon, amit látok.

A) A világ. Gyakran használjuk ezt a szót, túlzó és kifejező mivoltából fakadóan. A világ, mely körülvesz minket és végtelen… a világ, melyet mi hoztunk létre. Sok fajta világ létezik. Mindenkinek van egy saját világa, léteznek más világok és még azon túl is találunk párat. Vannak valódi és képzelet szülte világok, színesek és szürkék, valósak és fiktívek. Ne rugaszkodjunk el ennyire a talajtól, maradjunk a mi valós, valódi világunknál. 2007-et írunk. Nézzünk körül egy kicsit a mi valódi világunkba. Hova forduljak, hogy mindent lássak? Város vagy falu? Otthon vagy a szabadban? Egy kicsit talán mégis el kell rugaszkodni a talajtól, hogy mindent lássunk.

2007.10.03.

Számomra minden nap éjfélkor kezdődik, azaz 00:00:00-kor, de ez a nap, október harmadika egy kicsit korábban, még kedden, annak az utolsó két percében kezdődött számomra.
23:58 Fáradt vagyok, érzem minden végtagom zsibbadt és elnyúlt, a szemeim lassan lecsukódnak, a monitor halvány fénye egyre kevésbé látszik. Felkapom a fejem, és határozottan elindulok a konyha fele, ideje lefeküdni, de még iszom egy utolsót, mielőtt nyugovóra térek. A konyhában kibámulok az ablakon. Odalent alakokat látok, a korom sötét fák óvatosan, elnyúltan dülöngélnek jobbra-balra a lágy szélben, hűvös levegő jön be az ablakon, egy kicsit kiráz a hideg. Fölnézek az égre, és látom a holdat. Egy kissé homályba burkolózik, mintha csak eltakarná valami, de ki akarna bújni alóla. Hosszasan figyelem, és lassan a fénye kezd elvakítani. Tudom, szinte érzem, hogy nem csak én nézem most a holdat. Látom a szempárok apró vonalát végigfutni az égbolton, talán valamelyikük egyszer felém fordul. Éjfélt üt az óra. Így kezdődött el a napom.

2007.09.29.

Éjjel fél kettő van, és a körúton sétálok – megyek haza. A tegnapi nap egy egészen újfajta látásmódot hozott létre bennem, egy olyat, ami eddig csak elemeiben létezett bennem. Vallomásom, mely a világképemben való csalódásról szól, a következő:

Csalódtam. Csalódtam a szerelemben, csalódtam másokban, csalódtam a világban és csalódtam magamban.
Csalódás volt a szerelem, hiszen szeretni lehet csak nem szabad.
Csalódás volt az a valaki is, akit szerettem, hisz ez neki nem jelentett semmit.
Csalódás volt rájönni arra, hogy a világ sokkal egyszerűbb, számítóbb és kiszámíthatóbb, mint gondoltam. Csalódás volt rájönni, hogy ki vagyok valójában. Bevallom, túl sokat vártam.

2007.09.28.
Válaszokat kerestem a bennem megfogalmazódott kérdésekre, ez a cikk pedig talán segít közelebb kerülnöm a megoldáshoz, a válaszokhoz.

Minden reggel ébredéskor érzem, hogy nem vagyok egyedül. Minden lefekvéskor érzem, mennyire egyedül vagyok mégis. Nincs mellettem senki, de tudom, bízom és remélem, hogy van valahol valaki, aki ugyanezt érzi, mint én.
Látom magam előtt őt, tudom, hogy él, lélegzik és ő is érez. Érzi mindazt, amit keresek. De vajon hol van? Vajon mennyi idő, míg rátalálok? Miért bizonyul minden egyes kísérletem erre zsákutcának? Miért nem lelem őt? Miért nem tudom, hol keressem? Ezek a kérdések foglalkoztatnak, de mielőtt megpróbálnék válaszolni rájuk, nézzük meg egy kicsit jobban, hogy milyen is ő.

Első cikkem, a barátikörön, vegyes kommentárok fűződtek hozzá.
2007.09.23.

Jelenleg ez a dolog motivál, így erről írok.
Kellene valaki, akit lehet szeretni, és aki nem fél viszonozni. Mindenki volt már ilyen helyzetben. Akkor nincs is más teendő, minthogy ismerkedjünk kicsit. 2007-et írunk. Ez a digitális korszak, nézzünk egy kicsit körül: hogyan is ismerkedünk mi.

Nos, akkor belevágok.
Miért hoztam létre egy blogot?
Úgy gondolom, hogy ez egy olyan téma, ami napjainkban egyre több ember figyelmét kelti fel. Felgyorsult a világ, szól a közhely, és valóban: egyre több a teendőnk nap, mint nap és egyre kevesebb idő jut rá. Ez persze nem feltétlenül a világ hibája, és nem feltétlenül hat ki a párkapcsolati életünkre – már ha van olyanunk.  Alapvetően az a célom, hogy teret adjak azoknak a gondolatoknak, tapasztalatoknak, érzéseknek és megjegyzéseknek, amik szertekalandoznak a világháló más pontjain, mert nincs nekik kialakítva megfelelő hely. Chat, társkereső oldalak, közösségi oldalak. Ezek olyan helyek, ahol a téma gyakran felmerül. Jogos a kérdés hát, ez egy gyenge társkereső oldal?
A válaszom nem. Az oldal célja hogy megosszuk egymással azon tapasztalatokat, elveket és ismerkedési formákat, amelyek a hőn áhított – vagy épp ellenkezőleg – átkozott kapcsolat kialakításához, létrehozásához vezetnek, illetve vezethetnek.
Miért pont blog?
A válasz egyszerű, a digitális eszmecsere leggyorsabb, legjobban áttekinthető módja, szerintem.
Miért foglalkoztat a téma?
Nos, azt hiszem korunk egyik nagy hiányossága a megfelelő kapcsolatépítés és tervezés. Tisztelet a kivételnek. Nap, mint nap hallom ahogy kapcsolatok születnek és felbomlanak. A nagyvilágban pedig házasságok kötetnek és mennek tönkre. Vajon mi a magyarázat?
Azonkívül, én is csak egy vagyok a sok közül. A digitális tárgyalótermem lesz a színtere a belső harcom lebonyolításának. Érdekelnek a vélemények, érdekelnek a tapasztalatok.
Mit várok?
Hamarosan elkezdem írni cikkeimet, bejegyzéseimet a naplómba, mely utat nyit a gondolataimnak melyek már nem férnek el a fejemben és muszáj rászabadítanom e rohanó, siető, digitális világra őket…